Történetünk

Akkor..…

Kevés olyan ember él ma Debrecenben, aki ne hallott volna a régi Dózsáról.
Valamivel kevesebben vannak azok, akik még látták is az egykori csillagokat, a debreceni születésű „süvi”-t, Süvöltős Misit, az aranykezű Varga Pistát és a többieket.
Egy dologban a vélemények megegyeznek, szépek az emlékek a csapatról és a debreceni kézilabda sikerekről.
Az azóta eltelt időben váltakozó eredménnyel, de élt a férfi kézilabda városunkban, mert a sportág nagy harcosai mindig hittek a feltámadásban. Hitték, hogy ez a férfias, test-test elleni játék megérdemli a legmagasabb osztályba való belépést, közönségünk pedig az NB-I-es szereplés hangulatát.
A poraiból újjáéledő férfi kézilabda Debrecenben 2002 őszétől datálódik, s ennek a csapatnak DKSE a neve.

Évek múlva, vajon hány gyerek szeretne „süvi” lenni?
Ha sokan, az a mai csapat sikerének elismerése lenne.
És miért ne tűzhetnénk ki célul, hogy néhány év múlva a Főnixben megrendezett nemzetközi kupamérkőzésen az elitből hozzánk érkező csapatokkal izgalmas, és sikeres mérkőzéseket vívjunk?
A sportág gyökerei elég mélyek Debrecenben ahhoz, hogy ne szemlélői, hanem aktív résztvevői legyünk a kézilabda világának.
Támogatóink köre lassan, de gyarapodik, az utánpótlás-nevelés folyik, rájuk komolyan szeretnénk a jövőben építeni.
Ha majd apáról fiúra száll a sportág szeretete, ha majd a napi beszélgetések egyik témája az esélylatolgatás lesz, elértük célunkat.

2004-ben célunk még nem lehetett több, amikor felkerültünk az NB-I-be, mint megvetni a lábunkat az első osztályban és lelkes játékkal eleinte szimpátiát, később eredményt elérni, azaz harcra kényszeríteni a mai menőket.
Kis csapatból nagy csapat akkor válhat belőlünk, ha hiszünk magunkban és közönségünk is hisz bennünk, s türelemmel buzdít bennünket.

….. és most!


Mögöttünk van a DKSE-Airport Debrecen eddig töretlen fejlődést mutató múltja, amelyben 2002-től az NB II-ből – minden évben előre lépve – 2007 tavaszának végére az NB I. ötödik helyén végeztünk, és külön örömünkre szolgált, hogy szeptember végén az EHF-kupa indulási jogának kivívásával - a klub történetében először - kiléptünk a nemzetközi porondra is.
A nem túl bőséges, de stabil anyagi lehetőségeink ismeretében a következő esztendőben célunk egy újabb kis lépés volt előre, szerettünk volna bekerülni az első négy csapat közé, ám ez sajnos nem sikerült, sőt a csalódást jelentő hetedik helyen zártunk.  Az EHF-kupában újra elindultunk, és akárcsak egy évvel korábban, ismét a legjobb 16 között fejeztük be a küzdelmet. 
A 2008/2009-es bajnokságnak ismét azzal a céllal vágtunk neki, hogy a legjobb négy hazai csapat közé kerüljünk, de immár biztos: a legjobb esetben is az ötödik helyet szerezhetjük meg.
Közben már folynak a tárgyalások az új keret kialakításával kapcsolatban, természetesen lesznek érkezők és távozók egyaránt. Játékosainknak egyébként kiemelt feladatuk a bajnoki pontok megszerzése mellett a közönség igényeinek maradéktalan kiszolgálása. Ezért is vártuk és várjuk, hogy minél több kézilabda-szurkoló látogasson ki mérkőzéseinkre a Hódos Imre rendezvénycsarnokba.
Köszönetet kell mondanunk főtámogatóinknak, Debrecen város önkormányzatának és az E.ON-nak, valamint az összes kisebb támogatónknak is.


  Csonka Tibor elnök