fotót készítette.: GZSphoto
A tizenkettedik szezonodat taposod kék-fehérben, tehát mondhatjuk, hogy életed felét a focis közösség aktív tagjaként töltötted, de kezdjük a legelején. Hogyan kerültél kapcsolatba a labdarúgással és az első korosztályos csapatoddal?
Ilyen megközelítésben még többnek is hat az a 12 év.
A labdarúgással nem sokkal azután kerültem kapcsolatba, hogy megtanultam járni, amikor megkaptam az első kis pöttyös labdámat.
Sajnos Kilitin akkoriban még nem volt ekkora energia fektetve az utánpótlás nevelésbe, mint szerencsére napjainkban.
Általános iskolában, már főleg az osztálytársakkal, örökké azt kerestük, hogy hol/mivel tudnánk focizni, még ha anno a 'Kisiskolában' labdánk meg kapunk sem volt mindig, így maradt az üres flakon vagy szén darab, kapufának meg valami ruhadarabunk.
Iskolai bajnokságokra mindig jártunk, akár házon belül, akár más környékbeli sulik vagy távolabbi testvériskolák csapataival kellett is megmérettetni magunkat.
A nyarak nagy részét mindig a pályán töltöttük, persze csak sötétedésig. (!) Az egyik ilyen alkalommal álltam be egy serdülő edzésre, majd az akkori edző indítványozta a leigazolásom, azóta vagyok ennek a közösségnek a tagja.
Ezen idő alatt szépen gyarapítottad a meccseid számát, több mint 230 nagypályás mérkőzésen léptél pályára és ezek egyikén sem állítottak ki, ami védőként ritkaságszámba megy. Mi a titkod?
A kiállítás hiánya mellett a mindössze 16 sárga lap is azt mutatja, hogy a feladatkörömet nem feltétlenül erőszakosan, durván látom el. Én igyekszem inkább megfelelő helyezkedéssel és jó ütemű -lehetőleg megelőző- szerelésekkel megakadályozni a támadót abban, hogy veszélyt jelentsen a kapunkra.
Mondjuk, ez nem egy nagy titok.
Emellett igyekszem az adott szituációkban a számat féken tartani, mert a tapasztalataim alapján gyakran inkább a szövegelés az, ami miatt villan a piros.
A fegyelmezettség nem rossz erény, talán pont emiatt mind a serdülő-, mind az ificsapatban viselted a csapatkapitányi karszalagot, tehát kétségkívül mondhatjuk vezető egyéniség vagy. Egy csapatot a pálya széléről irányítani mégis más kicsit, hogyan jött az edzősködés?
Valóban volt szerencsém mindkét csapatban viselni a karszalagot, ami a megtiszteltetés mellett hatalmas öröm volt számomra.
Az edzősködés más téma, soha nem gondoltam volna, hogy egyszer edző leszek, és nem is vonzott igazán. Ennek ellenére belecsöppentem.
A női csapatot, mint szurkoló többször kísértem meccseikre, alkalom adtán idegenbe is, majd onnantól, hogy a barátnőm is csatlakozott a csapathoz állandó résztvevőjévé váltam a találkozóknak. Az egyik ilyen mérkőzés félidejében úgy alakult, hogy a csapat edző nélkül maradt, én pedig segítségképp próbáltam őket irányítani félig-meddig sikeresen, hiszen döntetlent értünk el. Meccs után pedig felkértek, hogy innentől én legyek az edzőjük. Kicsit félve ugyan, de elvállaltam és azóta is úgy tartom, hogy ez egy nagyszerű döntés volt, nagyon sok örömben van részem a lányok mellett.
Dunakilitin több évtizedes hagyománya van a női labdarúgásnak. A jelenlegi csapat magja már rég óta együtt kergeti a labdát és úgy tűnik folyamatos az utánpótlás is. Évek óta a dobogón vagy annak közelében végez az együttes. Az gondolom mindenki éhes már egy bajnoki aranyra. Az idei szezon jól kezdődött számunkra, veretlenül vezeti a bajnokságot a csapat, összejöhet a dobogó legfelső foka?
Ahogy mondod, egy nagyon összeszokott társasággal dolgozhatok. A lányok már régóta ismerik egymást, és ennek minden előnyét kihasználják a pályán. Az erős játékosállomány mellett ez nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy a csapat rendszeresen az élmezőnyben végez. Az idei bajnokság különösen jól indult, a lányok óriási játékkedvvel ugrottak neki a mérkőzéseknek. Külön öröm számomra, hogy a kisgyerekes anyukák példaértékű lelkesedéssel tértek vissza hozzánk, ami a csapat többi tagjának is jelentős lendületet ad.
Csapatunk új tagokkal is bővült, bízom benne, hogy minél előbb beépülnek ebbe a jól működő szervezetbe. Nagyon egyben van a társaság a pályán, és a pályán kívül is. Semmi kétségem, hogy ez a csapat képes megszerezni a bajnoki címet.
Milyennek ítéled meg a női labdarúgás helyzetét régiós szinten?
Sajnos évről-évre egyre kevesebb egyesület nyújtja be a nevezését, és arra is volt már példa, hogy egyes csapatok szezon közben kényszerültek visszalépésre létszámhiány, vagy anyagi gondok miatt. A járásunkban rajtunk kívül nem maradt más együttes, így Győr, Csorna és Sopron környéki egyesületekhez utazunk bajnoki mérkőzésekre. Bízom benne, hogy ez a jövőben pozitívan fog változni, és a régió klubjainak helyzete is lehetővé teszi női csapat versenyeztetését.
A női és a felnőtt csapat mellett további 7 korosztályos együttest versenyeztet a klub. Esetleg a későbbiekben vállalnál munkát az utánpótlásban is?
A lányok mellett nagyon megszerettem az edzősködést, azonban a munkám miatt nehezen tudok időt szakítani az edzésekre. Ilyen körülmények között felelőtlenségnek érezném, ha más csapat felkészítését is vállalnám. Természetesen a jövőben ez még változhat.
Ahogy említetted van főállásod, ha jól tudom nemrég még tanfolyamra is jártál, edzést tartasz, edzésre jársz, heti két meccsed van és mindezek mellett aktív tagja vagy a színjátszó csoportnak. Hogyan tudsz ennyi mindent összeegyeztetni?
Sőt még barátaim is vannak! 🙂 Őszintén, nehezen. Az biztos, hogy nem unatkozom. Sokszor nehéz összeegyeztetni a különböző elfoglaltságokat, azonban az általad felsoroltak mindegyike, a Dunakiliti Önkéntes Tűzoltókkal kiegészítve, fontos szerepet játszik az életemben, ezért mindent megteszek annak érdekében, hogy minden területen helyt tudjak állni. Szerencsére van mellettem valaki, aki helyettem is számon tartja a teendőimet és mindenben segít, amiért nagyon hálás vagyok.
Kálmánnak sérülésektől és piros lapoktól mentes labdarúgásban eltöltött hosszú éveket kívánunk!
A cikket a Visszatérítők csapata támogatta.
OSZTRÁK és NÉMET
Adóvisszatérítés, Családi pótlék, GYES, TB, szakszerű igénylését és ügyintézését vállaljuk