Utánpótlás edzőként kerültél Dunakilitire, majd játékosként is ideigazoltál, most az U14 mellett a felnőtt csapatot is irányítod. Hogyan vezetett az utad a DKSE-hez?
Egy közös ismerősünk ajánlott be az Elnök Úrnak, akivel aztán felvettük a kapcsolatot és nagyon hamar el is kezdhettem a munkát az utánpótlásban. Nagyon hálás vagyok ezért, hiszen ennél a klubnál kaptam meg az első lehetőséget, itt kezdtem el edzőként a labdarúgással foglalkozni. Fontosnak tartom a munkámban is a lépcsőzetesség elvét, fokozatos fejlődésben hiszek. A felállított ütemtervben prioritást élvez a fokozatok pontos és precíz betartása, végrehajtása. Utánpótlás edzőként érkeztem és dolgoztam mindvégig immáron öt éve, közben csatlakoztam a felnőtt csapathoz játékosként, most pedig az utánpótlás mellett a felnőtt csapat vezetőedzője vagyok. Örülök annak, hogy ez így alakult, végig jártam a ranglétrát Dunakilitin. Pont ezért is éreztem úgy, hogy elérkezett az idő és elvállhatom a felnőtt csapat irányítását, hiszen ismerem a klubot és a körülményeket, tisztában vagyok vele, hogy milyen lehetőségekkel dolgozunk, nem utolsó sorban pedig az összes játékossal jó a kapcsolatom.
Az U14-es csapat irányítását vetted át évekkel ezelőtt, akikkel sikerült megcsípni a második évedben egy második helyet. A tavalyi szezon sajnálatos módon félbeszakadt, amikor vesztett pontok tekintetében 2 pont előnnyel a tabella élén álltak fiataljaink. Minden esély megvolt rá, hogy júniusban aranyérem kerüljön a nyakatokba. Ez nyilván nagy hiányérzetet okozhatott mind neked, mind a csapat tagjainak, főként a kifutó korosztálynak. Hogyan tekintesz vissza a csonka szezonra?
Nagyon sajnáltam, hiszen minden tekintetben ténylegesen egy nagyon jó félszezont produkáltunk.
Jómagam nem is inkább az eredményesség tükrében sajnáltam, sokkal inkább, hogy a csapat és a játékosok nagyon megérdemelték volna a befejezést. Nagyon sok és kemény munkát tettünk bele ebbe a teljesítménybe, az előző két évben épített edzésmunka, illetve az előző évek bajnoki tapasztalatai értek össze a tavalyi szezonra. Ennek ellenére mindenképpen nagy előrelépés volt számomra ez az év és a klub számára is. Az utánpótlásképzést tekintve nagyon sikeres volt, hiszen egy olyan játékost tudtunk abból a korosztályból tovább adni Mosonmagyaróvárra a Credobus Mosonmagyaróvár 2006-os korosztályának, aki azóta is kiválóan megállja a helyét, alapembere kiemelt korosztályos bajnokságban szereplő csapatának.
Erdős Benedekről van szó, aki nem az első játékos az utóbbi időben, akinek sikerül bekerülni az MTE valamelyik korosztályos együttesébe Dunakilitiről. Jelenleg több mint 5 fiatal pallérozódik Mosonmagyaróváron azok közül akik nálunk kezdték a labdarúgást. Te magad is viszel utánpótlás csapatot az MTE-nél, így közelről is láthatod a fejlődésüket. Mennyivel másabb a helyzet ezen a szinten? Mit adhat egy NB-s bajnokságban szereplő csapat utánpótlásbázisa a megyei labdarúgásnak?
Minden tekintetben sokkal nagyobb követelményekkel, alázattal jár a magasabb szint. Ha csak a hétköznapi munkát tekintjük, magasabb edzésszámmal dolgoznak a játékosok. Az edzéseken belül pedig egy jóval részletesebb, komplexebb fejlesztési mechanizmus alatt dolgoznak, mint itt Dunakilitin, ami sokkal jobban terheli le őket az iskolai kötelezettségeikkel együttesen. A magasabb színvonalban való helytállás fizikálisan és mentálisan egyaránt nagyobb terhelést jelent az adott játékosnak, a tanulási fázis mellett egy folyamatos versenyhelyzetben kell teljesítenie és magát menedzselnie. Ezzel készítjük fel őket az utánunk soron következő lépcsőfokra, egy kiemelt akadémiai szintre és készítjük elő a játékost a későbbi profi labdarúgásra. Sok játékos ez miatt a magas teljesítményküszöb miatt megreked, bármi oknál fogva kiderül számára és számunkra is, hogy nem tudja teljesíteni és nem tud megfelelni a magasabb követelményeknek. Ilyen esetekben leülünk a szakmai stábbal a játékosokkal és nagy többségében oda ajánljuk vissza a játékost, ahonnan korábban scout rendszer alapján igazoltuk, így általában ezek a játékosok visszakerülnek a saját megyei csapatukba és meghatározó, húzó emberei lesznek általában a megyei labdarúgásnak, illetve saját csapatuknak egyaránt.
Visszatérve a DKSE-hez, nagyon reméljük, hogy az idei szezonban nem kell újra átélned azt az érzést, hogy a bajnokság félbeszakadása miatt nem lesz a bajnokságnak végeredménye. Nagyon régóta várnak kilitin egy megyei másodosztályú bajnokcsapatra. Többször is közel volt ehhez a gárda az elmúlt 20 évben, de a végén mindig kicsúszott a kezeink közül az első hely. Hogy érzed, idén minden a helyén van ahhoz, hogy megtörjön ez a rossz széria?
Fél távnál sem vagyunk a bajnokságban, ami a lejátszott mérkőzéseket illeti, tehát még nagyon korai erről beszélni. Hozzátéve a vezetőség által kitűzött cél és a realitás sem azt tükrözi, hogy mi egy biztos bajnokesélyes csapat vagyunk. Nincsenek nálunk fix havi fizetéssel rendelkező játékosok, mint ebben az osztályban sok másik csapatnál, nagyon sok dolgot kellett a háttérben a helyére rakni a felépítettséget tekintve, illetve még kell is. Sok munka van még előttünk, amiket el kell végeznünk és meg kell tegyünk, viszont ez a fajta hozzáállás, mentalitás sikerre predesztinálhat minket, azt gondolom jó irányba tartunk. Sosem számolgatok, ahogy most sem teszem. Hétköznapokban csinálom a saját dolgom és próbálom a csapatot olyan állapotba hozni a tavaszra az erő-állóképességet és csapatjátékot tekintve, ami sikeres tud lenni minden bajnoki mérkőzésen. Természetesen minden mérkőzésen szeretnénk a saját stílusunkban játszani és szeretnénk minden mérkőzést megnyerni, ez a fajta mentalitás az, amit elvárok a játékosoktól és a klubban dolgozó összes stábtagtól.
A felnőtt csapatot tavaly télen vetted át játékosedzőként, így nem volt ismeretlen számodra a keret, ami nem hátrány. A bajnoki mérleged 14 győzelem mellett mindössze 1 döntetlen és 1 vereség. Mi volt az a plusz, amit tudtál adni a csapatnak?
Talán pont ez a kapcsolat a csapattal és a játékosokkal az alapja, ami alapból egy nagy pluszt jelent. Alapvetően a játékosok többsége is ugyanazt a filozófiát, játékfelfogást részesítik előnyben, mint jómagam. Látható és érezhető a kémia, hogy az általam kialakított stílus passzol a kerettel, játékosok képzettségi szintjével, értendő ez taktikailag és technikailag egyaránt. A játékban törekszünk minden mérkőzésen egy magabiztos labdabirtoklás kialakítására, prioritás a magas passzpontosság és a mélységi minőség. Sok rövid passzos előkészítéssel, háromszög és rombusz alakzatokra épülő, kombinatív játékelemekkel telitűzdelt elmozgó játékra. Szeretik, tudtak vele azonosulni és megfelelően magas koncentrációval minőségben meg tudják valósítani, pont ezért érzik komfortzónában a pályán magukat a játékosok, ez pedig nagyban növeli a mérkőzéseken leadott teljesítményt.
Előző válaszodból sejteni lehet, hogy sok időt fordítasz a mérkőzések előtti taktika kidolgozására. Néhány játékost új poszton próbáltál ki, ami eddig nagyon úgy néz ki bejött. Mennyit szoktál gondolkodni a kezdőcsapat összeállításán?
Az előző szezonokban volt egy két játékos, aki eddig nem ilyen pozíciókban játszott, mint most, de ez valószínűleg betudható annak, hogy mindenki máshogy képzeli el a saját futballját, így minden edzőnél más-más karakterek kerülnek előtérbe az adott posztokon. A kinevezett kezdőcsapatot tekintve vannak pozíciók, amikhez bátran hozzányúlok és természetesen próbálok hétről-hétre tűzben tartani mindenkit a keretben, rotálni a játékosokat és változtatni a kezdő tizenegyet, mindezt úgy, hogy ne okozzak teljes káoszt a 'simple' egyszerűségben. Vannak posztok, amiket pedig abszolút nem rotálok, ha csak nem kényszerűségből, muszájból szükséges a változtatás, ez is egy ilyen érdekes beidegződés a filozófiámban. Általában nálam ezek az első megérzések, amikre hagyatkozom ilyen esetekben, ha kérdéses az adott pozícióban a kezdőjátékos személye, sok kolléga szerint ez túl szubjektív döntés, viszont szerintem ebben a szakmában az objektivitáson túl nagy szerepet kell tulajdonítani az adott pillanatban a megérzéseknek, játékoslélektannak, szubjektivitásnak is. A hétköznapokban törekszem a játékosaimmal a szokottnál is több kommunikációra, általában minden oldalról szeretem tudni az adott pillanatban a mentális formáját, illetve a körülötte lévő dolgokat, akár egészen nagy részletességekig, ez is sokszor nagy mankót ad és rávezet a végleges és helyes döntésre.
Több fiatal is játéklehetőséghez jutott eddig az irányításod alatt. Mivel az utánpótláskorú játékosokat is nagyon jól ismered, hogy látod a jövőben folytatódhat ez a tendencia?
Igen, szeretek fiatal játékosokkal dolgozni, ez mindig egy nagy pluszt ad a munkámhoz. Alapból a játékom elég nagy munkabírású játékosokat igényel, akik bele tesznek a mérkőzésekbe egy magas átlag futómunkát, ehhez viszont kell egy nagy adag mentális plusz, ami a fiatal játékosoknál adott. Nagyon fontos a balance, megtalálni a rutinosabb és a fiatal játékosok helyes arányát a kezdőben, viszont nagyon hasznos láncszemei csapatomnak a felnőtt csapat keretéhez tartozó fiatal játékosok. A jövőt illetően pedig, nagyon sok tehetséges fiatal játékos tartozik a Dunakiliti KSE kötelékébe, akikből bőségesen lehet majd válogatni. Nagyobb kérdés, hogy mennyire lesznek kitartóak az utánpótlás ranglétrát végig járva, mert ez elég nagy szempont a rotációt megelőzőleg.
A cikket a Visszatérítők csapata támogatta.
OSZTRÁK és NÉMET
Adóvisszatérítés, Családi pótlék, GYES, TB, szakszerű igénylését és ügyintézését vállaljuk